Idegen helyen....

jártam ma...))))

Visszafelé jövet láttam egy CBA üzletet, na mondom, hát vásárolni kell, bemegyek...

Felvágottas pult...kérek kétféléből 15-15 dekát.

Hajszálpontosan annyi. Nem kérdez vissza az elárusító hölgy, hogy 18, maradhat-e, nem...

Továbbmegyek, nem ismerem a helyet, nézem, hol találom meg amit akarok venni..

Megszólal egy köpenyes, épp pakol a polcon:

- Mit keres??!!!

(Nem azt, hogy "miben segíthetek" mert attól kiver a víz...)

Mondtam is neki, hogy ezt a jó szokását azért tartsa meg...)))

Kifelé menet egy hölgybe botlok, aki jó hangosan köszön, ahogy belép:

- Sziasztok!!!

Ilyenkor kezdek reménykedni, hogy.... h á t h a ...))) De tudom, hiába,..))) Igen, egy elefántcsont-toronyban élek.... kicsit elvontan..))))

Tovább »

Remélem, okosabb...

lett itt mindenki ma...))))

Azt azért szögezzük le, hogy roppant furcsa magatartás az, hogy amit másoktól nem szeretünk látni, hallani, tapasztalni, azt magunktól minden további nélkül természetesnek vesszük.

Valamint, az is egyfajta szemlélet, hogy mindig más a hibás, jó közmondás az, hogy más szemében a szálkát, magunkéban a gerendát se...))))

Több mint egy év eltelt azóta, hogy bővült a blogtér csapata: de nem hagyja kihűlni valaki soha a gyülölet helyét..))))

Egyszerűen nem tudom megérteni, miért kell ez, újra és újra ragozni a semmit, a csak pár ember által értett dolgokat és neveket, ismételgetni mint valami rossz imát, mutogatni a másikra, pedig már mindenki unja, unta, és reméltük, hogy ismét béke lesz és majd normális dolgokról lehet eszmét cserélni..))))

De nem..... Akinek a nevét csak a főoldalon vagy tízszer olvastam, mint elvetemült senkiháziét, itt se volt, már napok óta nem is ír.... mégis ő a téma..)))) Kezdem azt hinni, ez egy mesterségesen életben tartott dolog, hogy mindig legyen ok a köpködésre, egymásramutogatásra, hogy aztán a ráérősek ide-oda csapódva óhatatlanul besározódjanak.....

Rejtett célozgatások, senki sem maradhat ki, hiába határolódik el ezerszer......

Tényleg, nagyon komolyan kérdem: nektek nem unalmas??!!!!

Tovább »

C e c e

(M o a n á n a k)

Anyám cecei lány volt.

Én már a fővárosban születtem, de gyermekkorom minden nyarát Cecén töltöttem.

"Mami"-nak hívtuk az idős hölgyet, aki vigyázott ránk, bár nem a nagymamánk volt, ő ugyanis meghalt... mint később megtudtuk. Anyám mégis úgy akarta, hogy ez így legyen., hogy mi, a tesóm és én, ott legyünk.....)))

Nagyon szerettem Cecét. Ízvilágát, az embereket, a helyet... a szagokat, a cukrászdát, a teheneket, a kertet.... csupa jó emlékem maradt róla.

Már az újságíró - iskolába jártam,  (felnőtt nőként..) amikor egyszer megjelent valamelyik lapban Cecéről egy írás. Valami olyasmi, hogy nincs béke az emberek között, egy  helyi oknál fogva...

Azonnal írtam. Nem is gondolkodtam. Kikértem magamnak, hogy Cecéről rosszat és egyáltalán..))) Nem is érdekelt, mi van a dolgok mögött, csak az, hogy Cece szép, Cece békés, én szeretem és egyáltalán..))))

Emlékszem rá, hogy valaki akkor azt mondta nekem, hogy ez nagyon tetszett neki - tőlem. ... Az, hogy így "megvédtem" azt, ami az enyém..))))

Azóta is hiszem, hogy ezt így kell...

Gondolkodás nélkül..))))!!!!!!!!!

- tudom, érted, miért írtam meg ezt épp most, és épp Neked..)))))

Tovább »

Van-e valaki????

Mióta a "fészbukon" fenn vagyok, már nem csodálkozom rajta, hogy minden nap számos rajzot, táblát osztanak meg a tagok, mindenről van benne szó, szerelemről, barátságról, az élet dolgairól, okosságokkal teletűzdelve.

"Lájkolják" is meg osztják is ezerrel..)))

(Milyen érdekes, ezt a "lájkolj" szót se ismertük még pár évvel ezelőtt..))))

Aztán... amikor hallok egy történetet a "valóvilág"-ból.... kénytelen vagyok elgondolkozni kissé, mennyit is érnek ezek a "lájkolások".,..

Egyik ismerősöm úgy járt, hogy egyedül volt otthon a lakásában. Családja távol, mind dolguk intézték, amikor egyszercsak rátört egy pánikroham. Nem tudni miért, nem tudni hogyan: azt érezte: rosszul van, fullad, nem kap levegőt, rémképek gyötrik.

Laptopját nem tudta bekapcsolni, mert valamilyen "kütyü" épp hiányzott hozzá.

Este volt, körülbelül 8 óra.

... eszébe jutott, hogy felhívja telefonon a hozzá legközelebb lakó barátnőjét, és megkéri, segítsen rajta valahogy.

A vonal kicsengett.

A barátnő felvette a telefont.

Mikor meghallotta, hogy miről van szó, azonnal közölte, hogy most nem ér rá, majd másnap visszatelefonál... és letette.

Később elmagyarázta, hogy a pánikroham az ő "olvasatában" a hisztit jelenti. Magyarul, aki beidegesedett, majd megnyugszik..)))

Szerencsére a dologból nem lett nagyobb baj, ismerősöm valahogy mégis megoldotta a helyzetet, de mindketten elgondolkoztunk rajta: vajon kire számíthat az ember, ha egyszer tényleg bajba kerül?????

Megtaláltuk a választ.

Senkire.

Illetve: egyvalakire mégis: saját magára..))))

Tovább »

Mesék

Biztos mindenkinek van olyan ismerőse, családtagja, rokona, barátja, aki, ha találkozik vele aZember, mindig ugyanazokat a történeteket mondja el. Annyiszor tette már ezt, hogy a fejében szinte összeállt egy mese, még az "a" betű is mindig ugyanott van.

Általában teljesen mindegy, hogy a történet igaz, vagy nem -- többnyire nem, de az is lehet, hogy van benne ez is, az is - lényeg, hogy a mesélője az évek folyamán tökélyre fejlesztette, és minden alkalommal elő is adja, ha kiváncsi rá valaki, ha nem.

Általában az ilyen emberek "csőlátással" rendelkeznek, valamint egyirányú hallásuk van, csak azt fogadja be a fejük (nem írok agyat) amit ők akarnak, mást egyszerűen nem hallanak meg. Felesleges tehát az általuk elmondottakat kiigazítani, vagy megkérdőjelezni, mert ez nem hat a tudatukig, legközelebb ugyanúgy fogják elmesélni - ugyanazt.

Eltelhet öt év, tiz év húsz vagy negyven: a mese nem változik, mindig ugyanaz marad..))))

Mi a megoldás?

Nincs. Ha félbeszakítod, elmondja öt perc múlva. Ha azt mondod, nem érdekel, beszéljen másról, legfeljebb megsértődik, de kisvártatva újra kezdi. De egyben biztos lehetsz: amíg él, addig mondja, mondja, mondja....

A miért-et ne kérdezze senki, nem tudom a választ.

Egy biztos: sajnos, mindazt, amit most leírtam, többször tapasztaltam már a valóságban... és mondhatom: essszméletlenül unalmas!!!!!!!!!

Tovább »

Cukrászda vagy má''' megin' az a fránya TESCO....

Orosz - krémtortát kellett vásárolnom, meg somlói galuskát, de csak 1-1 db-ot.

Első cukrászda. Az eladót ismerem.

- Van, de ne vegyél. Vigyél inkább fagyit...)))

Második cukrászda.

Nincs, csak összecsomagolt, előre gyártott süti, egységáron.

Elunom.

TESCO.

Saját cukrászat, ha nincs tizenötféle torta, akkor egy sem, friss, oroszkrém is van, somlói is..)))))

Szóval????? 

Tovább »

Minden kocsmában..

van olyan vendég, aki mindíg, mindenhez ért. Ha a főzésről van szó, akkor abban nagy, elmondja, hogy ő évekig szakács volt ... és bedob egy - két helyet, ahol dolgozott. Ha autóról van szó, akkor azt mondja, hogy ő  autószerelő volt évekig, mesél is hozzá egy-két sztorit. Ha építkezés a téma, akkor természetesen vállalkozó volt, több ezer ember tartozott a keze alá, s megemlít egy-két nívósabb helyet, ami az ő nevéhez fűződik... és így tovább..)))

Cseppet sem zavarja az ilyet, hogy a környezete egyáltalán nem veszi komolyan, jó esetben csak legyint. rosszabb esetben ahol megjelenik, állandó vitát generál, mert mindig akad, aki még nálánál is jobban tudja, mi hogy működik....

Egyszer azonban az egyik vendégem megoldotta ezt a problémát... és így beszélt:

- Nézzük csak. Azt mondta  a Jósti, hogy itt dolgozott 5 évig, ott 6 évig, ott háromig.... és még hozzáadta a többi helyet is. Akkor minimum ő 12o éves!!!!! Ahhoz képest meg milyen jól tartja magát!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Tovább »

Titkos üzenet - 2.

http://szilasi.blogter.hu/495709/titkos_uzenet

A negyvenezer forintot tegnap befizettem.

Bár csak 3-án kellett volna...

Hogy mlyen negyvenezret??????????

Hát azt, amire egy ígéret szerint sose kerül sor..))))

Tovább »

T.K. meg én tudjuk....)))))

másnak meg most ismét elmondom....

Egyszer már írtam erről

http://szilasi.blogter.hu/395083/nem_hiszel_az_asztrologiaban

itt.

Ma történt, hogy egy általam teljesen ismeretlen ember jött be hozzám, és olyan stílusban kezdett el beszélni, viselkedni, mint az én egyik ismerősöm. Ahogy beszélt, beszélt, megkérdeztem tőle, ne haragudjon már, milyen hónapban született????

Napra stimmelt...

Külsőre egyáltalán nem hasonlítanak ők sem egymáshoz, sőt, talán épp az ellenkező fazonúak..)))

T.K-val számtalanszor átbeszéltük ezt már.

Nekem mondhat bárki bármit, én egyre szilárdabban hiszek abban, hogy nem véletlenül találták ki a horoszkópot, s nem véletlenek a csillagjegyek sem..))))

De aki tudja cáfolni, tegye... tessék ... tessék..))))

Tovább »

Pro és kontra

Anyám nagyon korán meghalt.

Mennyire igaz az, hogy nem a koros megy, hanem a soros... apám 11 évvel volt nála idősebb..)))

A temetés után jóformán fél év se telt el, apám új asszony után nézett.

A tesóm és én sandán néztünk rá:

- Te Apu!!!! Ez a nő megvolt már neked!!!!!

- Dehogy - védekezett. De értsétek meg, én nem tudok egyedül élni!!!!!!

(Hogy hol tudott egy már nem fiatal, sőt,  hatvanas férfi ismerkedni???? A Dagály strandon, a melegvízben..)))

Az új nő hamar átvette az irányítást apám életében. Először is közölte, hogy nem kell nekünk annyit látogatni "azaput", mert ő mindent megad neki, ami csak kell. Aztán hallottuk, hogy az ő fia, annak családja viszont igen sűrűn tette tiszteletét..))) Engem még valahogy megtűrt a nő, de a tesómat ki nem állhatta. A tesóm ugyanis még annyira se tud kedves lenni, ha nem akar, mint én..)))

Mi a nőt egymás között csak Julcsának hívtuk, merthogy Júlia volt a böcsületes neve. Valahonnanl vidékről érkezett, jellegzetes tájszólással. Apám végül feleségül vette, mert a nő azt mondta, hogy ő "nem él vádásán" , nem olyan fajta..)))

Pár évet töltöttek el így, nem minden konfliktus nélkül, amikor apám gyógyíthatatlan beteg lett. Gondozni kellett volna, ápolni, felügyelni rá, ágyat húzni, forgatni..)) Nos, Julcsánk közölte, hogy ő erre nem hajlandó, és bevitette apánkat egy kórházba.

Engem hívott fel, hogy ... menjünk be látogatni. (Akkor már mehettünk hozzá... érdekes..)

Apánkat egy közeli klinika ágyán találtuk meg, gyalázatos állapotban.

Kérdeztük tőle, mit szeretne.

- Hazamenni-.-- mondta.... és hozzátette, hogy neki joga van otthon meghalni.... ha már meg kell..)))

Na, gondolhatjátok, mindent bevetettem. Elintéztem, hogy másnap mentő szállítsa haza apámat a saját lakásába.

Majd ebben megnyugodva mentünk haza.

Másnap reggel tudtam meg, hogy a Julcsa - mikor értesült tettemről - minden trükköt bevetve, nem tudom mennyi pénzt felajánlva, meghiusitotta a hazaszállítást, azzal, hogy a kórház nem engedi el apámat, mert nincs olyan állapotban. Előző este erről még szó sem volt.

.... amikor apám kérdezte, miért nem mehetett haza, megmondtuk neki.

Éjjel meghalt.

A temetésén úgy fogtak le, hogy ne menjek oda a "Julcsához", aki agyonékszerezve állt az urna mellett... ha jól emlékszem valami virágos felső volt rajta..)))

Meg anyám nyakéke, gyűrűi.... mi, a tesóm meg én, anyánk halála után semmit nem hoztunk el. Úgy voltunk vele, maradjon az csak ott. Apámnak. Hiszen úgyis tőle kapta szinte valamennyit.

Julcsa aztán eltűnt. A lakást eladta, állítólag egy gazdag cigányzenész vette meg. A "nyócker" egyik legjobb helyén van, ma is áll, százvalahány négyzetméteres lakás, régi téglaházban.

Sose bocsátok meg neki, soha. És nagyon remélem, hogy megkapta a sorstól ugyanezt..))))

Tovább »

Miért nem térnek vissza a vásárlók a magyar őstermelőkhöz???????

Miért választják inkább a multikat????

Nos, több történetet megírtam már erről, a "nyúljáról", a csaknekemezerháromszázért eladott csirkéről, most a befőttön a sor...

Sárgabarack-befőttet szerettem volna vásárolni.

A szombati nagypiacon van egy hölgy, ŐSTERMELŐ, aki a sajátját árusítja.

Megvettem tőle az egész készletét (5 db volt..) és kértem, hogy a jövő héten hozzon ismét belőle, de ha van körte, azt is szivesen venném.

A hölgy azt mondta, hogy hááááát, nem is tudja, hogy hozzon-e, mert nem éri meg neki, ráfelől, idén úgy néz ki, elfagyott minden, nem lesz gyümölcs, hát ami megmaradt, eltenné a családjának.... azért azt a lelkemre kötötte, hogy az üvegeket hozzam vissza feltétlenül....

Megnyugtattam, hogy annyi ilyen üvegem van otthon, biztos lehet benne, hogy akár kétszer annyit is hozhatok...

A befőtt elfogyasztásakor derült ki, hogy nem sárga, hanem őszi, az sem saját termés lehetett, hanem valami gagyi külföldi behozatal, amit nyilván nem tudtak eladni aztán hogy ne vesszen kárba valaki gyorsan üvegbe rakta, ez mondjuk látszik is a darabokon, ahogy faricsgálták - , az íze erőteljesen tartósított, fura utóizzel... De a legszebb az volt, hogy akinek tulajdonképp vittem, azt mondta, hogy sokkal jobb volt a kinai vagy bolgár, vagy bármi, amit idáig bárhol lehetett kapni..)))

... azonkívül, ma, amikor mindenki el akar adni, nehogy már valaki szivességet tegyen... ha kell otthon a családnak, azt ne bocsássa áruba....

Ettől a nőtől is háromszor vásároltam: először, utoljára és soha többé.

-- azért az üvegeket megkapja..-

epilógus. ma a tecsóban akciósan féláron vettem őszibarack-befőttet... az "őstermelői" árhoz képest..)))

nnna ennyit erről....

Tovább »

M O D O R K Á N A K

Remélem, elolvasod...)))

Nagyon sajnálom, hogy így döntöttél, és azon ritka kivétel vagy, aki nem miattunk, blogteresek miatt mész el innen...

Tudnod kell, hogy személy szerint nagyon sajnálom, minden írásodat szivesen olvastam, a hozzászólásaid bölcsek voltak és előremutatók, tárgyilagosak, ugyanakkor kedvesek és személyre szabottak.

Van egy rossz hírem: aki miatt most innen elköltözöl,  - sajnos, de majd emlékezz szavamra - akárhová mész, megtalál.

Amíg élsz, és ő él, kellemetlenkedni fog Neked.

Feltehetőleg annyira mélyen beleivódott, hogy Tőled függ az ő --- jövője? egzisztenciája? - hogy ettől a felismeréstől már normálisan gondolkodni se tud. Mondjuk, lehet, hogy sohaseis tudott.

Csak azt nem értem, azt a férfit... aki ennek ellenére... mégis őt választotta...)))

Dehát mindegy is.

Remélem, meggondolod magad és visszajössz. Kár lenne Neked elszöknöd onnan, ahol jól érezted magad, ahol Téged szerettek és becsültek.

Ezt most direkt írtam meg. Hátha ez a szörnyszülött, a tűsarkújával meglátva a neved, engem is elolvas...)))))

Tovább »

Mit meg nem tesz egy pasi....

egy "ingyenpisilésért"...??!!!!

Délután (épp a tévét néztem, DELON film volt az egyik csatornán!!!!) mikor jóformán berontott hozzám egy pasi, két keze a lába között:

- Jajj, csókolom, engedjen már be wécére, én kifizetem....)))))

Mutatom neki, hogy merre menjen...

(Nem kevés veszélyt rejt magában ez a dolog. Sajnos, némelyek után órákig kell aztán takarítani... vagy ami még rosszabb, olyan dugulást csinálnak   - még sose jöttem rá, hogyan - hogy aztán napokig nem lehet lehúzni. mert az ismerős, vagy a "törzsvendég" vigyáz, de akit utána az ember sose lát...  ezért aztán a piaci cukrászdában 2oo, a kocsmákban pedig 1oo-1oo forintot kérnek attól, aki nem fogyaszt, ami természetesen a falon kiirva látható....)

Ahogy jött kifele, kérdezte, hogy na akkor mennyivel tartozik.

Legyintettem.

(Ilyenkor úriemberek le szoktak tenni egy százast.  Ez a pasi nem volt úriember.)

Megállt egy percre, majd mint aki most ocsúdik, hogy hol is van, megkérdezte:

- Jéééé, itt enni is lehet????

Mondom, persze.

- És mit????

(Mutatom neki a táblát, ahol krétával irom ki mindig a napi választékot.)

- Húúúú - mondja, az nagyon jó.... mi itt dolgozunk a szomszéd utcában, de tizennyolcan vagyunk, jöhetnénk ebédelni???

Mondom, persze, csak szóljanak előre,,,,

- És reggelizni???? Mert mi már hajnali négykor kezdünk ám...

Mondom, hogy azt is lehet, megbeszélés kérdése...

- És miket szokott főzni????

Sorolom neki.

- Halászlét???? Pacalt???? Vagy körömpörköltet??!!!

- Azt is, persze, ha valaki azt kér.

- Jóóóó - mondja, akkor majd visszajövök, megbeszéljük, én vagyok a főnök, hozok egy listát, maga meg pipálja, hogy kik voltak itt, megbeszéljük a menüt,... adok persze előleget...))) Másképp nem megy, mert volt olyan hely, ahol egy ember kétszer is ment... tudja, nagy francok ezek... De nem kellenek ám komoly kaják.... egyszerű ételek csak.... azokat szeretik...

.... és elviharzott.

Szerintetek????? Visszajött?????

(mondjuk, nekem amikor már elment se voltak kétségeim...)

Tovább »

Miért a virtuália, miért nem a való világ????

Jár hozzám egy szépkorú házaspár. Igazából nem tudom, valóban házasok-e, vagy csak együtt élnek, történetem szempontjából teljesen mindegy. A harmónia így is, úgy is látszik rajtuk.

Mindketten nagy internetezők: levelezgetnek, különböző fórumokon vannak fenn, lássuk be, azért ez "az ő korukban" nem szokványos.

Ma kiderült az ok is, hogy miért.

Az asszonynak volt egy gyerekkori barátnéja. Felnőtt életük folyamán is tartották a kapcsolatot, aztán az illető hirtelen megözvegyült: igyekeztek benne tartani a lelket.

Egyszercsak az asszony azt vette észre, hogy a barátnője már jóformán többet vár el tőle, mint a saját férje, családja, gyereke. Nemcsak azt követelte, hogy minden problémáját hallgassa meg, hanem azt is, hogy csináljanak együtt programokat, sőt, még arra is sor került, hogy a közös nyaralásokon is részt kívánt venni, s a férj belenyugvó fejbólintása miatt részt is vett.....

Így esett, hogy ezek a nyaralások inkább szóltak kompromisszumokról, s a hozzá (a barátnőhöz) való alkalmazkodásról, mint a békés pihenésről, kikapcsolódásról...

Egyszer egy szilvesztert is "beáldoztak", a barátnő közölte, hogy a lakásában az egyik gyermeke nagy bulit tart, és ő ott csak zavarna, hát hadd aludjon pár napig náluk, amig a vendégsereg el nem vonul...

Igy ment ez évekig, már mindenkinek terhes volt ez a kapcsolat, de senki nem akarta "szegény özvegyasszonyt" megsérteni...

Mígnem, egyszercsak ...a sors ezúttal is beavatkozott: a barátnő megismerkedett valakivel, s rövid időn belül össze is költöztek.

Innentől ritkultak a látogatások, majd amikor a pár új otthont épített magának, teljesen meg is szűntek. Eszükbe se jutott meghívni még egy baráti beszélgetésre se azokat, akiknek éveken keresztül a "nyakán lógott"... Se egy telefon, se egy képeslap, se semmi.... A barátnő olyan jól megtalálta élete párját, hogy a régiektől teljesen eltűnt... (A történethez tartozik, hogy olyan párra lelt, aki jelentősen jól szituált anyagiakban. Vendégeim a kis nyugdíjukkal feltehetőleg semmiféleképpen nem tudnák vele felvenni a versenyt.)

Aztán egyszercsak egy közösségi portálon az interneten újra egymásba futottak. A "régi barátnő" negédesen, ujjongva "fedezte" fel régi barátnőjét, levelekkel bombázta, mintha mi se történt volna....

Választ ... erre már nem kapott. Feltehetőleg a miértet nem érti vagy nem akarja, mert ő folyamatosan küldözgeti üzeneteit...

Az asszony pedig  megfogadta: soha többé... Inkább maradjon a személytelen, súlytalan csevegés, mint a barátkozás,  az nem kötelezi őt semmire...))))

Vajon hány olyan ember ül a képernyő előtt, aki így, vagy hasonlóképpen járt????????????

Tovább »

Gázos történet

Ismerősöm lakásában elromlott a gázkonvektor.

Egyedül élő nőről van szó, aki nem szeret akárkit beengedni a lakásába, még akkor se, ha szerelőt kell hívni.

Ismerőseit kérdezte, tudnak-e egy megbízhatót.

Tudtak.

Mester megérkezett reggel 8 órakor, és nekiállt nagy magabiztossággal a konvektor szétszerelésének.

Déli 12-kor ismerősöm türelme kezdett fogyni, a konvektor pedig még mindig száztíz darabban állt, de a hiba csak nem akart előkerülni.

Fél kettőkor közölte a "mester", hogy neki most menni kell, másnap újra folytatja a javítást-szerelést. Szabadkozott, hogy ilyen makacs hibával még nem találkozott, már mindent megnézett, minden jó, de mégsem akar lángra lobbanni ott, ahol kéne...

Másnap reggel szerelés indul, 8 órakor.

Dél körül ismerősöm azt mondta:

- Tudja mit, mester úr, köszönjünk el egymástól....

Nem úgy van az - felelt a jóember, talált valami hibát mégiscsak, el kell menni egy alkatrészért..... és kért kétezer forintot.

Kapott.

Úgy röpke óra múlva visszatért valami kütyüvel  - ha az utcán találja az ember, félrerugja, mint haszontalan holmit - de az sem segített a bajon.

A mester kénytelen volt dolgavégezetlen elkullogni.

Másnap újra indult az ismerős-keresés.

Mígnem, hirtelen előkerült valaki, de akkorra már a lakás helyiségeiben 12 fok körül volt a hőmérséklet....

Új mester jött - levette a burkolatot a falról.... és láss csodát: előtűnt a magyarázat.

A konvektor külső szellőzőjébe beköltözött egy madár. Gyönyörűen körbefonta ágakkal, mindenfélével a vasat, olyannyira, hogy teljesen elzárta a csövet. A fészekben pedig három kis tojás lapult...

Ismerősöm mondja, hogy ilyen precizen összefont-összerakott fészket ő még sose látott... mintha mérnök-kezek szerkesztették volna...

Így esett, hogy a lakásban újra meleg van...)))))

Egy madárfészek volt az áldozat...))))

Tovább »