És hogy teljes legyen a kép, a riporter nyomoz...
(RL-nek, hogy a harmadik oldal is meglegyen.....)
Riporterünk megszokta, hogy mindig, mindennek, csakazértis a végére jár. Oknyomozó riporter volt ugyanis, ami manapság már ritka a szakmában.
Nem volt nehéz kideritenie, kit takar "Tamás", és ki a felesége, Éva. Gyorsan információt szerzett arról, Éva hova jár fodrászhoz, kozmetikushoz, hol dolgozik. Azonnal tudta, hogyan kell megközelitenie.
Mikor egy barátja szólt Évának, hogy a neves újság neves riportere interjút akar vele késziteni, Éva cseppet sem hezitált. Valahol örült a felkérésnek. Bár fogalma se volt, mi indittatta azt.
A megbeszélt napon tűsarkú cipőben, tavaszi bőrkabátjában illatosan, friss frizurával huppant le a divatos kávéház ülésére.
- Bocs, ha késtem!!!- rebegte.
Az újságiró megbabonázva nézte. A nő szőke, sudár termete, gyönyörű szeme, karcsú alakja vonzotta a férfiszemeket. De volt benne valami.... valami hideg. Valami, ami egyben taszitotta is.
- Hölgyem, nem titok, hogy a hónap asszonyáról készitek interjút. Önt is ajánlotta valaki, hajlandó lenne beszélgetni velem????
- Hát persze!!!! - Éva felnevetett. Kacajában volt valami démoni. Az újságirú háta kicsit megborzongott.
- Mesélne valamit a házasságáról???
- A házasságomról???? - újabb kacaj. Hát arról igazán nincs mit.
- Nincs????? Hát valami azért mégiscsak eszébe jut!!!! Városszerte legendás, milyen szép kapcsolatban él a férjével....
- ÓÓÓÓÓ.... Hát persze. Tamás. Az én kicsit pipogya, tesze-tosza férjem. Igen. Jól élünk. Jól élünk, mert én igy akarom.
- ?????
- Nézze. Elmondom. Tamással én azt csinálok, amit akarok. Az ujjam köré csavartam. Nem most, már régen. Kapcsolatunk kezdetén.
Igaz, hogy nekem volt pénzem, neki tehetsége. De ez már a múlté. Nem számit.
Tamást én tettem azzá, ami. És bármikor elvehetem tőle. Ha akarom. De nem akarom. Mert nekem igy jó. Tamás mint a pulikutya lohol utánam. Ha összeveszünk, napokig hangját se hallani. Olyan, mint egy megszeppent kisgyerek. Egészen addig, amig pár nap szenvedés után magamhoz nem engedem.... Látni kéne, ahogy ilyenkor meghunyászkodik. Csak én vagyok neki a nő. Csupa nagybetűvel.... Lehet látni rajta. Nyugodtan be mernék a szobájába engedni öt meztelen nőt, tuti, hogy nem tudnának vele mit kezdeni. Neki ugyanis én kellek. Nem tudom, meg lehet ezt érteni????
Vagy egyáltalán tud követni?????
Az oknyomozó újságiró itt letette a tollát.
És azon kezdett el hezitálni, nem hamarkodott-e el valamit...
És akkor most ki is a hónap aszzonya????
És nem utolsósorban: kiváncsi lett Tamásra. Mekkora szinész lehet ez az ember!!!!!!
