Naná, hogy.... ma se maradtok történet nélkül

Aki engem olvas, megszokhatta már, hogy velem mindig történik valami.

Ma is történt.... de kivételesen nem a kocsmában...

Hanem az odafelé vezető úton...

Úgy dél körül lehetett, amikor az Üllői úton haladva arra lettem figyelmes, hogy valaki dudál. Gondoltam, biztos nem nekem szól, mert én ugye kinosan ügyelek arra, hogy mindig szabályosan közlekedjek (khm) és még csak véletlen se vivjam ki autóstársaim haragját...

De az autó (egy ilyen furgonszerű, rá volt irva, hogy repülőtéri transzfer) egyre teperkedett mellém és a sofőr félreérthetetlen mozdulattal mutogatta, hogy álljak félre.

Álljon félre a nénikéd  - gondoltam magamban (na jó, lehet, hogy cifrábbat gondoltam), és mentem tovább, a gyorsforgalmi útra.

Ő utánam.

Körülbelül félúton járhattunk, amikor fékezett a sor, valami karambol történt, ott álltunk, vesztegelve.

Ekkor kiszállt a sofőr az engem követő autóból, és a következőt mondta:

- Ne haragudjon, hogy megszólitom, itt a névjegykártyám. Az a helyzet, hogy egy kedves rokonom júniusban esküszik, és a menyasszonynak az a szive vágya, hogy egy ilyen autó vezesse fel a násznépet, mint a magáé. Ha megtenné....

Elvettem tőle a névjegyet, ő visszaült a kocsijába. Aztán hogy csak nem haladt a sor, eszembe jutott, hogy dehogy telefonálgatok én sehova, a névjegy hátuljára ráirtam a nevem meg a mobilom számát, és most én szálltam ki, odaadtam az uriembernek, azzal, hogy adja át a kedves menyasszonynak, aztán ha tényleg komolyan gondolják, hivjanak fel.

Csak állt a sor tovább, mikor megcsörrent a mobilom. Felvettem (pszt.... rendőr nem volt, különben is álltunk), természetesen a férfi volt, gondolom le akarta ellenőrizni, hogy jó számot adtam-e meg, és azt mondta, hogy ő nem szórakozik, nem szélhámos, hanem komolyan beszél, június 11-én lesz az esküvő.

Mondtam, hogy én is komolyan beszélek, nem vagyok semmi jónak elrontója (a rossznak meg végképp nem), tudom, hogy milyen egy autóba szerelmes lenni, mert én is az vagyok az enyémbe, és hát ha tényleg a menyasszonynak ez a szive vágya, ezen ne múljon, pont az esküvője napján.... Sőt, minden vágya igy teljesüljön... Én elmegyek szivesen, legfeljebb aznap nem nyitok ki. (Azt persze az úriember nem tudhatta, honnan is tudhatná, hogy ezzel nem hoznék nagy áldozatot...)

Szóval most itt tartunk. Ha tényleg lesz a felkérésből valami, megirom....

Szivesen raknék fel gyönyörűségemről képet, de nem tudom, hogy kell, ezért most ettől tekintsetek el.